Return to Iskolánk

Iskolánk története

Az iskoláról az első írásos feljegyzés 1771-ből való, ekkor egy dőlő félben lévő faház volt az iskolaépület.
Az összeírás szerint kilenc katolikus diák járt ide. A tananyag olvasás és szerdán, valamint pénteken katekézis volt.

1841-től rendszeres jelentésekkel rendelkezünk, mert a vármegye népnevelési választmánya minden évben összeíratta az iskolákat. Eszerint 75 diák, 40 fiú és 35 lány járt egy tanterembe. Így nem csoda, hogy hamarosan új iskolát építettek.

A mai iskolaépület őse 1845-ben adományokból készült el a templom déli szomszédságában. Egy tágasabb, világosabb tanteremből, a mesternek és helyettesének a két szobájából és egy kamrából állt. A tananyag olvasás, írás, számtan és hittan volt. A tanítás nyelve kezdetben német, bár a megye részéről erősen szorgalmazták a magyar nyelv tanítását. A későbbi jelentések szerint bár a hivatalos iratok magyarul íródtak, a tanító is beszélt magyarul, a gyerekek mégsem tanulták meg a nyelvet. Csak 1867-ben kezdte meg Wütsch Mátyás a magyar nyelvű oktatást.
Az iskola vegyes elemi volt, az 1880-as összeíráskor 75 fiú és 90 lány tanult itt. Emellett vasárnapi ismétlő oktatás is folyt. A tanítási nyelvet véglegesen az 1907-es tanügyi vizsgálat szabályozta. Ez magyar tanítási nyelvet és német kisegítő nyelvet állapított meg. Így aztán a német parasztok nem szívesen adták gyermekeiket iskolába.

1885-ben felújították a meglévő épületet, 1896-ban tanszerekkel szerelték fel az iskolát. 1907-ben a község új iskolatermet épített, 1910-ben teljesen felszerelték adományokból a törvény követelményei szerint. Ekkor 110 volt az iskolások száma, de rendszeresen csak 70-en jártak iskolába. A tanítás nyelve csak ekkorra lett teljesen magyar. Sokat tett az oktatásért Csokonay Zsigmond, aki olyan színvonalúra emelte az oktatást, hogy az illetékes hatóságok mintaképül állították a falusi iskolák elé.

1949-ben államosították az iskolát. 1950-ben 4, 1957-ben már 8 tanulócsoport működött, összesen mintegy 260 fővel. 1957-ben új, négy tantermes iskola épült, amellyel így a tantermek száma 7 lett. A hatvanas – hetvenes években az iskola fokozatosan bővült: politechnika terem, tanári szoba, igazgatói iroda, szertár, majd bitumenes sportpálya épült. 1982-től napközi otthon is működik, az ebédlőt az egyik politechnika teremből alakították át. 1983-ban bevezették a központi fűtést, 1986-ban tornateremmel bővült az iskola.
A kilencvenes években vizesblokkot építettek a szolgálati lakás helyén.

Az iskola építése, modernizálása, az eszközbeszerzés folyamatos. Az iskola felszereltsége, eszközökkel való ellátottsága kiemelkedő. Négy tanteremben interaktív táblák, projektor,  tanulói laptopok, tabletek és 17 számítógéppel felszerelt informatikaterem segíti a tanulók, tanárok munkáját. A “Teljes körű iskolai egészségfejlesztés” keretén belül sportszereket, játékokat, konyhai felszerelést kapott az intézmény.

Az iskola szépítésében, fejlesztésében jelentős részt vállalt a falu lakossága. Az alsós tantermek nagy részének nyílászáróit a település lakóinak adományaiból sikerült hőszigetelt nyílászárókra cserélni.

Felhasznált irodalom:
Irányi László: Nagyesztergár a XVIII. században. Nagyesztergár, 2000.
Irányi László: Nagyesztergár a XIX. században. Nagyesztergár, 2001.
Feljegyzések a Nagyesztergári Általános Iskola történetéről. Iskolai törzskönyv. (Kézirat)